Mesterei Hincz Gyula, Kádár György, Konecski György és Kaffán Károly voltak; mellettük nagy hatással volt rá barátja, Kondor Béla, valamint Szabó Vladimír. A Krakkói Biennále díját kétszer nyerte el (1955, 1967). 1987-ben Érdemes mûvész lett. Páratlan technikai tudása, finom vonalvezetése, összefogott kompozíciói, munkáinak szimbolikája, formai és tartalmi tisztasága utolérhetetlen.


“Nagyon megtanít valamire ez a varázsló-grafikus; hogy van értelme az álmoknak, ahol egy kutya-macska keverék nyugodtan ülhet egy régimódi ingaóra tetején, és nem kell félnie a hagyománycsõsz bácsi haragjától, aki tulajdonképpen szöges végû botjával megbökdösné mindazokat, akiket Gross Arnold álmodott kékeszöld és szépiáslila gyepére, de Arnold festõ szeretete megmenti önmaguk és a mi számunkra e kedves és örömittas lényeket.” (Bálint Endre) Magyarországon kívül Rómában, Tokióban, Londonban, Kölnben, Los Angelesben, Athénben, Bécsben voltak kiállításai.