1955-ben született Győrben. Diplomái: Pécsi Tanárképző Főiskola (1978), Magyar Iparmûvészeti Egyetem (2001). A Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógia Főiskolai Kara Vizuális Tanszékének vezetője. Tagja a Magyar Képzőmûvészek és Iparmûvészek Szövetségének, a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének, és a Soproni Képes Céhnek. Alapítása, 1995 óta tagja a VÁRhely címû mûvészeti-irodalmi folyóirat szerkesztőbizottságának. “Különös vállalkozás (sőt: vállalás), ha egy festő ma, a harmadik évezred elejének sokszor profán világában oltárképeket fest. Márpedig Kovács-Gombos Gábor az elmúlt években saját “mûfaji definíciója” szerint már szinte csakis azokat fest. Persze nem a hagyományos értelemben vett oltárképeket, szentekkel, bibliai jelenetekkel, ám az ő képei és a régi, “hagyományos” oltárképek között van egy nagyon fontos hasonlatosság. Régi – főleg barokk – oltárképeken láthatni ugyanis sokszor, amint az égből vakító fénysugarak vetülnek a kép szereplőire.

Kovács-Gombos Gábor képeinek ugyancsak fontos – sőt, legtöbbször szinte egyetlen – “alkotóeleme”, mondhatni “témája” a vásznain megjelenített, ragyogó, csillogó, áradó, valahonnan a messziből ránk sugárzó égi fény. És éppen ettől a messziről érkező fénytől lesznek Kovács-Gombos Gábor képei gondolati-érzelmi hátterükben (vagy hogy a megfoghatatlan fényeket megragadó képekhez egy jobban illő szót mondjunk: “szellemi holdudvarukban”) hasonlatosak az egykori “igazi”, “klasszikus” oltárképekhez. Merthogy ezek is magunkba-fordulásra, elelmélkedésre, megtisztulásra ösztönző képek.” (Martos Gábor) Eddig huszonkét önálló tárlata volt Magyarországon és külföldön. A legutóbbiak (2000-2002-ben): “Oltárképeim” – Budapest, Rátkai Márton Klub; “Fényküszöb” – Pannonhalmi Főapátság; Tér Galéria; Budapest; “Az Intervallum fénye” – Budapest, Vízivárosi Galéria. Nyolc alkalommal kapott pályázatokon, tárlatokon díjat, illetve mûvészeti ösztöndíjat.