Borsos Miklós (1906-1990) Szólt a szikla Című kiállításának megnyitója 2006. február 21-én kedden délután 6 órára A Scheffer Galériában (Budapest, XI. kerület, Kosztolányi Dezső tér 4.) A megnyitón vetítésre kerül a Szólt a szikla című portréfilm Rendező: Zsigmondi Boriska Operatőr: Mestyán Tibor és Szalay László A film megtekintése után kötetlen beszélgetésre nyílik lehetőség Vendégeink: Langer Gyuláné, a Boros hagyaték örököse Szalay László operatőr

A Scheffer Galéria kiállítja Mühsam Armin: Proposals for Landscapes (Tájkép Javaslatok) Ideje: 2005. május 5 - június 4. Helye: GRAND HOTEL HUNGARIA, Budapest, Rákóczi út 90. Recepció: május 5-én, délután 6-kor A kiállítást megnyitja Szotyory László festőművész délután 6:30-kor.

 
Húsvét a Scheffer Galériában / Újbuda, 2005. 3.

Húsvét alkalmából látható a Kosztolányi Dezső téri Scheffer Galériában az a kiállítás, amelyet Borsos Miklós, Fehér László, Konok Tamás, Kovács-Gombos Gábor, Lugossy Mária és Szöllőssy Enikő szakrális munkáiból állított össze a galéria vezetője, Scheffer Lívia.

Esztendők óriáskerekén / Újbuda, 2005. 3. 2.

Rövid átépítés után hamarosan nyit a Kosztolányi Dezső téri Scheffer Galéria. A bővítésnek köszönhető, hogy a megnagyobodott alapterület már lehetőséget teremt egy-egy művész önálló bemutatkozására. Az új kiállítóteremben először Olescher Tamás, kerületünkben élő művész Esztendők óriáskerekén című nagyméretű festményét és annak több kisebb "kísérő-képét" mutatják be. A március 8-án 18 órakkor nyíló, és egy hónapig látható tárlatot Szakolczay Lajos irodalomtörténész nyitja meg. Érdemes arra járni, benézni hétköznap délutánonként vagy egy szombat délelőtt.

13 éves a Scheffer Galéria. / Újbuda, 2004. 11. 24.

Új képzőművészeti bemutatóhellyel lett gazdagabb a XI. kerület: a Kosztolányi Dezső téren tizenhárom éve működő Scheffer Galéria eredeti megnyitásának napra kerek évfordulóján, november 13-án nyitotta meg új műterem-galériáját a Tas vezér utcában.

Villanófényben - Scheffer Galéria / artmozaik, 2004. június-július.

"Az a mûvész, akinek szerte a világon csaknem száz kiállítása volt, akinek a mûvei számos külföldi nagy múzeumba is megtalálhatók, miért érzi fontosnak, hogy egy alig pár négyzetméteres kis budapesti galériában is jelen legyen?" - kérdezte egyszer valaki Konok Tamástól, aki erre egy történettel válaszolt.

Eszerint valamikor az 1900-as évek elején Párizsban megnyílt egy új mûvészeti galéria, ami csak akkorka volt, hogy oda öt ember is alig fért be egyszerre. Aztán nem telt bele két hónap, és ebben a parányi galériában rendszeresen ott volt Juan Gris, Miro, Chagall, Braque, Picasso, Apollinaire, Max Jacob –és abból a kis galériából szépen kinott a XX. Század új mûvészete.
„Úgyhogy –vonta le a történet tanulságát a Kossuth-díjas festõmûvész- nem a galéria mérete a lényeg, hanem a hely emberi kvalitása”.
Konok Tamás képei mostanában a mindössze 16 négyzetméter alapterületû budapesti Scheffer Galériában is rendszeresen láthatók. A parányi helyet csaknem tizenkét éve hozta létre Scheffer Lívia, aki azóta igencsak rangos alkotógárdát „gyûjtött” maga köré. A többé-kevésbé rendszeresen itt (is) szereplõ mûvészek névsora igazán imponáló, és egyben mûfajilag is sokszínû: éppúgy ott található benne a fotómûvész, mint grafikus, vagy a ma már lassan klassziksnak számító, elõbb említett konok Tamás. A mûvészetszeretõ Scheffer Lívia figyelme a már elismert, befutott alkotók mellett a tehetséges fiatalokra is kiterjed, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy az utóbbi idõben a sajátos oltárképeivel több hazai nemzetközi kiállításon is szereplõ Kovács-Gombos Gábor munkái mellett a galériában már megtalálhatók a mûvész fiának, a jelenleg még „csak” fõiskolás Kovács-Gombos Dávidnak a festményei is. 

Mappák mélyébõl - Borsos Miklós kiállítás a Scheffer Galériában
Forrás: artmozaik 2003. december - 2004. január
     

Talán ilyenkor, Karácsony elõtt a legbarátságosabb...

A délutáni sötétségben már messzirõl hívogat a kivilágított kirakat, pontosabban a járdától a galéria mennyezetéig nyújtozkodó üvegfal. Bármennyire is sietünk át a Kosztolányi Dezsõ téren, megállít a fényben a ragyogó mûtárgyak látványa. Október végén a Scheffer Galéria Borsos Miklós egyedi és sokszorosított grafikáiból, valamint kisplasztikáiból nyitott kiállítást. Olvasóinkat most erre a tárlatra invitáljuk.

A galéria tulajdonosa, Scheffer Lívia az évek folyamán egyre több jelentõs képzõmuvésszel épített ki tartós máig fennálló kapcsolatot. Mivel a galéria egyetlen stílus mellett sem kötelezte el magát, kiállításain egyaránt vannak figurális, nonfiguratív, hagyományelvû és experimentális jellegû alkotások. Scheffer Lívia számára a legfontosabb kritérium magas mûvészi és etikai színvonal. Ennek fényében az idei év egyik legjelentõsebb bemutatója volt a Borsos Miklós kiállítás.

Tenyérnyi, vagy annál is kisebb lapok. Némelyik, a negyvenes évekbõl származó töredék egészen megsárgult már, mert a mûvésznek nem számított a papírminõség, hiszen ezeket a rajzokat nem az örökkévalóságnak szánta. Gondolatokat hordozó papírlapok, a késõbb megszületõ veretes mûvek elsõ vázlatai.
Borsos Miklósnak, a huszadik századi magyar képzõmûvészet meghatározó egyéniségének életmûvét sokan elemezték, méltatták. Vastag mûvészeti albumok, monográfiák tárgyalják alkotói periódusait, írnak a festõrõl, a szobrászról, a grafikusról. A sort folytatva megemlékezhetünk a zenészrõl és az íróról is, hiszen Boros – a reneszánsz nagyjaihoz hasonlóan – igazi polihisztor volt, aki egységben látta – és mûvein keresztül láttatta – a világot. Életútját elemezve a mûvészettörténészek megemlítik a legfobb állomásokat: Nagyszeben, Budapest, Gyõr, Firenze, Tihany.

A hagyatékból elõkerült rajzokból néhányat bemutatva mit tehetnék hozzá a Borsos életmûvet kutató mûvészettörténészek alapos és tárgyszerû munkájához? Csakis kamaszkori kötõdéseimet, egyéni érzelmeimet, saját mûvészi gondolkodásomat, a világról-hitrõl vallott véleményemet.
Jómagam csak mûveit ismerem, és azt a közeget, amely õt alkotásra inspirálta. Gyõri vagyok és Borsos Miklós is itt töltötte fiatalkorát, mûvészi eszmélése is ehhez a városhoz köthetõ. Gyõri múzeumát elõször édesanyámmal együtt láttam, és most, amikor az elmúlt nyáron Scheffer Líviával jártam ugyanott, örömmel fedeztem fel ismét, hogy a mester korai festményei ugyanazt a hangulatot rögzítik, amit én is annyira szeretek szülõvárosomban.
Azt, hogy Firenze és az itáliai reneszánsz, azt többek között tõle tudom. Borsos Miklós életútja ugyanis olyan, mélybõl sokan meríthetünk erõt, kissé talán magunkra is ismerhetünk. Tanítása nyomán úgy utazhatunk Erdélybõl Itáliába, hogy mindvégig magyarok maradunk. Úgy lehetünk befogadói a nagyvilági kultúrájának és mûvészetének, hogy egy pillanatig sem adjuk fel magyarságunkat. A Borsos mûvek ereje akkora, hogy elhiszzük, a mester találkozott 1973-ban Dantéval és az Arno partján beszélgettek a purgatóriumtól, hogy magyarul köszöntötték Michelangelót Firenzében, hogy miénk az Adria, de ez egyben a Balaton is, hogy miénk a Tiziano által megfestett mindkét szerelem: az égi és a földi egyaránt. Azt hiszem, Borsos Miklós mindkettõt birtokolta. Ismerte a nonfiguratív és figurális ábrázolás lehetõségeit is. Dolgozott három dimenzióban és kettõben is. Egy dologról mondott le: a színrõl. Azt csak fiatalon, festõként, Gyõrben használta. De márványszobrain a fény mégis színessé válik.

 
Tíz éves a Scheffer Galéria

Jön az ember a város felől, lépésben araszol, vagy zsúfolódik a villamoson, tömeg van és idegesség, feltúrás van és terelés, zaj van és büdös, nagyvárosi, kibírhatatlan, de legalábbis nehezen kibírható lét van, és akkor egyszer csak ott vannak a fák és a virágok, a zöldek és a színek, már ez is olyan megnyugtató, és akkor még a közepükön egyszer csak ott van a tó, állítólag olyan mély, hogy feneke sincs, kacsák úszkálnak rajta, és levegő van körülötte, tiszta, jó, mélyen beszívható, az ember rögtön jobban lesz, könnyebben veszi, a levegőt és, valljuk meg, a létet is. És innen már tényleg csak pár lépés az a hely, ahová éppen araszolódunk, vagy tolongunk, a hely, ahol az ember még jobban bír lenni, egy hihetetlenül csendes és barátságos kis kuckó, ahol a falakon szebbnél szebb képek, a posztamenseken szebbnél szebb szobrok várják, hogy a megfáradt szemek megpihenjenek rajtuk, hogy a nagyvárosi emberek, akik – sokan csak alkalomszerűen, de mind többen rendszeresen – be-betérnek ide a nagyvárosi-kereskedelmi gagyi-dömping közepén, egy kicsit újra és újra feltöltődjenek általuk.

És ez a kis kuckó, ott a téren, a Kosztolányin, alig húsz lépésre a már mindig nyüzsgő buszmegállótól, de nem sokkal többre a csendben-símán elnyújtózó Feneketlen tó partjától sem, pontosan tíz évvel ezelőtt nyitotta meg először a… mondhatnánk, hogy kapuit, de hát kapui nincsenek neki, csupán egy üvegezett ajtaja, ami azért jó, mert már az utcáról, a térről be lehet látni, előre fel lehet mérni, hogy mikor éppen mi vár benne.

Mármint a falakon. Mert a parányi helyiségben egy valaki biztosan (majdnem) mindig ott várja a betérőket, és ez a valaki ennek a kis nagyvárosi oázisnak a megálmodója, kitalálója, kivitelezője és tíz éve működtetője. Sőt, újabban a névadója is, hiszen Scheffer Lívia – mert róla van szó – nemrégiben úgy döntött, hogy tíz év után most már a „saját nevére veszi” a boltot: így cserélődött ki a korábbi Tér Galéria felirat a Kosztolányi Dezső tér 4-es számú ház falán nem is olyan régen a Scheffer Galéria cégtáblára.

De persze cserélődni csak a felirat cserélődött, a tíz évvel ezelőtt kitalált és felvállalt koncepció maradt: teret adni tehetséges művészeknek a megmutatkozásra, megadni a lehetőséget, hogy a galeristának oly kedves művek nézőkkel – és persze, hiszen üzletről is szó van –, potenciális vásárlókkal találkozhassanak. Scheffer Lívia maga pedig mindig barátságos lényével, egy-egy jó szavával, szakértő ajánlatával segíti, teszi még kellemesebbé ezeket a találkozásokat, hozza létre az általa „közvetített” üzleteket.

És hogy kik is azok az alkotók, akik ma már mind-mind (ki kizárólagosan, ki más galériák mellett) a Scheffer Galéria művészköréhez tartoznak? Nos, a névsor igazán imponáló, és egyben műfajilag is sokszínű: éppúgy ott van benne a nemzetközi díjjal elismert Ágg Károly fotóművész, mint a tündérien finom metszeteiről ismert grafikus Artner Margit (akinek munkáiból a galéria CD-ROM-bemutatót is rendezett), a sajátos világú, Kossuth-díjas grafikus Gross Arnold, vagy a Munkácsy-díjjal elismert Lugossy Mária és Szöllősy Enikő szobrászművészek. Mellettük azonban a galéria és a galerista nagy súlyt fektet az olyan, ma már idehaza és külföldön is egyre elismertebb alkotók menedzselésére, mint a festő Balassa Júlia, Gyenes Péter, Paál Zsuzsanna, Salamon György és Vetlényi Zsolt, a grafikus Kő Boldizsár és Olajos György, vagy a szobrász Fekete Géza Dezső és Kutas László. És hogy a művészetszerető Scheffer Lívia figyelme a már elismert, befutott alkotók mellett a tehetséges fiatalokra is kiterjed, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az utóbbi időben sajátos oltárképeivel több nemzetközi kiállításon is szereplő Kovács-Gombos Gábor munkái mellet a Kosztolányi Dezső téri Scheffer Galériában már megtalálhatóak a művész fiának, a jelenleg még csak főiskolás Kovács-Gombos Dávidnak a festményei is. De a bolt kínálatában olyan nemzetközi sztár-designer munkái is állandóan ott szerepelnek, mint a világhírű finn Alvar Aalto csodálatos üvegtárgyai.

Hiszen ha egyszer az embernek már úgyis van egy galériája…

Martos Gábor

 
 

Filmbemutató Huszarik Zoltán:  A pecsét Bemutatja: Nagy Anna színművész "És vajon ki fog társadul szegődni ? Dante, Pasolini, Latinovics nem vállalják. Angyalaid megszöktek mellőled, ördögeid megunták rigolyáidat. Idegen bolygón, idegen lények közt, elhagyatottan kísérletezel a képírással. Komputerek segítenek, automatizmusok lesik parancsaidat, mechanikus-elektromos szörnyecskék incselkednek veled. Emberféle nincs a környezetedben."

 
 

Könyvbemutató Hegyi Béla: Lélek az optikán Mohi Sándor fotói Bemutatják a szerzők

 


 

Könyvbemutató Nemes Nagy Ágnes: Egy ezüstnyárfát adj nekem Válogatott versek Paál Zsuzsa képeivel Bemutatja: Fehér Ildikó színművész Egy madár ül a vállamon, ki együtt született velem. Már oly nagy, oly nehéz, hogy minden léptem gyötrelem. Súly, súly, súly rajtam, bénaság, ellökném, rámakaszkodik, mint egy tölgyfa a gyökerét, vállamba vájja karmait. Hallom, fülemnél ott dobog irtózatos madár-szíve. Ha elröpülne egy napon, mostmár eldőlnék nélküle.

A margitszigeti Danubius Thermal Hotel és a Scheffer Galéria szeretettel meghívja Önt Szöllőssy Enikő szobrászművész kiállításának megnyitójára a Thermál Hotel halljába 1999. március 25-én 17 órakor. A kiállítást megnyitja: Beney Zsuzsa A kiállítás 1999. május 30-ig tekinthető meg. Ötszáz verssor árad, hullámzik, vissza-visszaszól, elkomorul, az élet, a halál, a létezés tükrén néz szembe velünk :   Nem a meghaló szenved a haláltól és nem azok, akiknek majd hiányzik. A lét, amely kibírta a teremtést, a visszavonást nem bírja el. Mint ahhogy mi is csak szorongva és néma megrendüléssel.

 

 
Szeretettel meghívom a Scheffer Galéria bemutatkozó kiállításának megnyitójára
1998. március 26-án 18 órakor a margitszigeti DANUBIUS THERMAL HOTEL halljába

A kiállító művészek:

Artner Margit
Balassa Júlia
M. Keresztes Zsuzsa
Kutas László
Salamon György
Vetlényi Zsolt

A kiállítást megnyitja Schmidt Mária történész és Méhesfalvi Csaba, a szálloda igazgatója